Kubala László tanításai, filozófiája

Pep Guardiola és Luis Enrique korábbi edzőjét, Puskásék edzőképzőjét, a XX.század legjobb Barcelona játékosának választott EMBERÉT, a magyar Kubala László főbb tanításait, filozófiáját foglalom most össze. Ehhez segítségül vettem kutatásaimat az elmúlt évtizedekből, kigyűjtött információimat, visszaemlékezéseket és személyes beszélgetéseket. Sajnos itthon, még mindig méltatlanul kevés szó esik róla, míg világszinten most is beszélnek eredményeiről, képzéséről és hatásáról, emberségéről.

Kubala három ország válogatottjában is szerepelt, amit ugyan a kényszer szült (rendszeres katonai behívók és a szocialista rendszerekkel való szemben állása) de az egyik utolsó interjújában is elmondta, a szíve mindig magyar volt és így is fog meghalni.

Már játékosként elengedhetetlennek tartotta az egyéni edzést, amit mindig labdával csinált. 

Szerinte a technika nem korfüggő és nem utánpótlás-specialitás.

"A labda nem tudja, hány éves irányítja." - ami újításnak számított akkoriban. Gyerekkorában és fiatalon rendszeresen játszott a grundon, kis pályán. Amit ma a modern futsalnak hívnak, azt ő évtizedekkel ezelőtt már ösztönösen játszotta, majd tanította. Egyik híres mondása volt, hogy a 

játék nem sémákból áll, hanem helyzetekből.

A technikai fölény, kreatív szabadság, gólra törő trükkök és cselek jellemezték játékstílusát. Ha nem ő sportolt, akkor más magyar sportolóért ment szurkolni. Hitvallása volt, hogy ne teljen el, egy nap se tétlenül. Nagyon szeretett a labdarúgás mellett kerékpározni, futni, teniszezni, minden, ami a mozgás öröméről szólt. Később, edzőként is rendszeresen beállt a játékosaihoz edzésen, vagy a Barcelona öregfiúkba.

Magyarországon a Ferencváros és a Vasasban is játszott -közte Csehszlovákiában, ahol rögtön válogatott is lett- de az Aranycsapatunk kezdeti időszakában is helyet kapott. Olaszországban a Hungária egyik alapítója volt Zsengellér Gyula "Ábellel". A csapat nagyrészt kivándorolt magyarokból állt össze, akik legyőzték az Espanyolt vagy a Real Madridot 4:2-re, de a spanyol válogatottat is, így könnyebben eltudták adni magukat nagyobb csapatoknak. Zsengellér Gyula fiával, Zsolttal készült utolsó beszélgetésemet ide kattintva olvashatod.

Kubaláról készült az egyik legelső egész estés sportfilm: Az Ászok, 1954 őszén, és Spanyolországban több tv sorozatban vállalt szerepet, melyekkel hamar szeretett csillaggá vált Katalóniában. Szegedi Miklós volt az első magyar csapattársa, aki később Ausztráliában alapított magyar csapatot. Barcelonába igazolását követően jelentősen megnőttek a Camp Nou (Barca) stadionba a jegyigénylések, ami tarthatatlan állapotokat szült. Végül kénytelenek voltak nagyobb stadiont felhúzni, amit 1957-ben át is adtak. 

Ékes példája annak, hogy nem a stadion viszi a futballt a pályára, hanem a futball viszi a közönséget.

Kubala játékosi, majd edzői stílusa is a kreativitást bátorította. Saját tapasztalata útján hitt az improvizáció művészetében, vagyis a szabadságban, ösztönös egyéni megoldásokban és váratlan húzásokban. Egykori ellenfele így emlékszik vissza rá játékosként: 

Sokat vállalt és cselezett, amivel többet is hibázhatott, de folyamatos hibára kényszerített engem.

Többször is meghívót kapott az Európa-válogatottba és a Katalán-válogatottba is.

A Barcelonával sikerült eljutnia a BEK döntőig 1961-ben, ahol a berni Wankdorf stadionban (itt nyertek a magyarok 1954-ben világbajnoki ezüstérmet) egy magyar edző játékosaival állt szemben, egy bizonyos Guttmann Béla csapatával, a Benficaval. A mérkőzés nagy küzdelmet és sok gólt hozott, végül a Kubala-Czibor-Kocsis magyar trióval felálló Barcelona 3:2-re kikapott. Hiába figyelmeztették Kubalát a magyarok, hogy ne ugyanabban az öltözőben legyenek, mint 1954-ben...Guttmann nyilatkozta akkoriban: "Mondhatok véleményt Kubaláról? A világ legrendesebb embere. Hogy mi mindenre képes a barátaiért, azt csak én tudom. Meg akinek annyit segített." Guttmann Béla tanításaival foglalkozó cikkemet ide kattintva olvashatod.

Kubala a tévhitekkel ellentétben, nem volt alapítója a ma méltán híres Barcelona akadémiának. Azonban kulcsszerepe volt a ma ismert Barcelona utánpótlásának szakmai irányváltásában, amelyből később a La Masía filozófiája kinőtt. Ennek alapjait valóban ő fektette le, de itt kiemelném Plattkó Ferenc nevét is, aki akkoriban ('50-es évek) a Barca vezetőedzője volt, illetve még korábbról, a szintén Barca-tréner Pozsonyi Imre munkásságát is. Kubala viszont alapjaiban változtatta meg az egész spanyol labdarúgást.

Kubala kiemelten kezelte a tehetséget, amit szerinte nem korlátozni kell és letörni, hanem védeni.

Elveinek és gyakorlatainak elsőrendű célja a gyorsaság fokozása labdával, a figyelem összpontosítása labdával és a küzdelem fel nem adása labdával. Minden fizikai terhelést labdával csinált, ami újítás volt akkoriban is. Minden edzésén voltak cselsorozatok, kisjátékok, 1v1 és 2v2 helyzetmegoldások. A fizikumot a labdás játékkal kötötte össze, a "labda a futballista társa, sose fusson nélküle, ha nem muszáj." Saját tapasztalatai alapján vallotta, szerinte 

labdával jobb és tartósabb erőnlétet lehet szerezni, mint a száraz futásokkal.

Vallotta, hogy minden labda nélkül töltött másodperc elvesztegetett idő. Munkássága és tanításai eljutottak Spanyolországon kívülre is, például Svájcra, Kanadára, de későbbiekben az arab világba is. Minden helyen eredményeket tudott felmutatni.

Hangsúlyozta, hogy nem mindegy, milyen hangon kapja az utasítást a játékos. Szerinte a "játékos akkor küzd érted, ha te is küzdesz érte." Játékosait türelmesen javította, mentálisan támogatta és tisztelettel, nyíltan beszélt velük. A visszaemlékezésekből az is kitűnik, hogy 

soha nem kiabált, fenyegetett, ahogy mondták: "nála megértetted magadtól, mit kell jobban csinálni."

Egyéni bánásmódja, az emberkezelés kiemelkedő alakjaként vált ismertté. Sokszor vonult félre játékosaival. Ilyenkor kerülte a szakmai témákat és kizárólag a játékosai lelki világára koncentrált. Mindezt azért, hogy ne kelljen mással foglalkozniuk, csak az előttük álló feladattal. Ahogy tanította: A csapat formája fontosabb, mint az egyéni futás.

Kubala képzése nem korcsoportokhoz és naptári életkorhoz volt kötött, hanem fejlődési fázishoz.

6-9 éves korban tiltotta a taktikát, a pozícióhoz kötést, a száraz passzgyakorlatokat és a fegyelmezést üvöltéssel. Vallotta, hogy ebben a korban még gondolkodó gyereket nevelünk labdával és nem játékost.

10-12 éves kor tájékán kezd a gyerek ébredni a gondolkodásra, ennek megfelelően belépett rendszerébe a döntések meghozatala, de nem végleges formában. Ellenezte a fix posztokat a "te mindig védő vagy mert erős vagy, ő mindig csatár mert sok gólt rúg" elvet. Egyik híres idézete származik ehhez a korosztályhoz: "Ebben az életkorban a gyerek még keres, ha bezárod egy szerepbe, később nem találja önmagát."

13-15 éves kor szerinte a legveszélyesebb szakmailag. A test megérkezik, a fej még tanul. Itt már hangsúlyosabb szerepet kaptak az ellenállásos játékformák, a gyors technika és döntéshozatal nyomás alatt. Ismerkedés a posztokkal, de a játékost nem véglegesíteni rajt! Hangsúlyozta, hogy minden gyerek egy lehetőség! A puszta fizikai terhelést itt sem és semmilyen korban nem tartotta célszerűnek, ahogy a "most már komoly a foci" mentalitást sem.

16 éves kortól kezdte tanítani a felnőtt tempóhoz szoktatást, szerinte a "tehetség nem akkor vész el, amikor játszik - hanem amikor nem kap esélyt". 

Szerinte a túlzott fegyelmezés engedelmes lehet ugyan, de gondolkodásképtelen játékos lesz a végtermék.

Kubala nem falat húzott az utánpótlás és a felnőtt foci közé, hanem folyamatként látta a kettőt. Vallotta, hogy a játék lényege ugyanaz - minden korban a döntéseké! Nem a kor, hanem a gondolkodási minőség választja el a szintet! Egy gyereknél egyszerű döntéseket várt el, míg felnőtt csapatoknál gyors, összetett döntéseket, de a mechanizmus mindvégig ugyanaz marad! Szerinte, ha az utánpótlásban eltűnik az öröm, a felnőtt szintre kiégett játékos érkezik. És, igaz fordítva is, ha felnőtt csapatban nincs játékosság, akkor görcsös lesz a teljesítmény. 

Nála a játékosság nem gyerekesség volt, hanem mentális frissesség.

Ezt a szemléletet, később Sisa Tibor dolgozta ki Magyarországon, a Kreativitás és Döntésképesség fejlesztése című könyveiben.

Kubala számára a bizalom elengedhetetlen, hogy a játékos saját szellemi képességeivel is járuljon hozzá a változatosabb, meglepőbb és eredményesebb taktika kialakításához. A háromszögek rendszeres és mindig a pillanatnyi helyzethez megfelelő használata. Az erről szóló, Alakzat, vagy rendszer? című szakcikkemet itt olvashatod.

Kubala 12 évig volt a Barcelona játékosa, de kiemelném Plattkó és Kocsis Sándort is a maguk 10 katalán idényével. 1969-80-ig spanyol szövetségi kapitány volt, mely során többször is kijuttatta a válogatottat világeseményre. A spanyol edzőképzés egyik vezetőjeként, ebben az időben szerzett nála edzői képesítést Kocsis Sándor és Puskás Ferenc, illetve a Real Madrid utánpótlásában évtizedeken át dolgozó Tóth-Zele József is. Tóth-Zele fedezte fel -többek között- Emilio Butraguenot is, aki éppen a Kovács Ferenc által vezetett Videoton ellenében lett először UEFA-kupa győztes labdarúgó, 1985-ben.

Kubala minden tanítványának hangsúlyozta, hogy a játékosnak a fejét is kell használnia, ezért nem lehet pontosan behatárolni számára a 90 perc feladatait. Szerinte a nagy játékos előre látja a helyzetet, minthogy odaér a labda. Ennek megfelelően, 

nem szerette a merev rendszereket és a fix, kötött pozíciókat. Tanította, hogy a játékos szabadon mozogjon a labdához, a pozíciók egymást helyettesítsék. Játékosokat akart, nem katonákat.

Kubala szerint a futball döntéshozatal a játékos fejében, ezért a passzokat sem mondta meg előre. Hangsúlyozta, "játékosnak éreznie kell, mit csináljon." Csapatainak felállási formái folyamatosan igazodtak az ellenfélhez, játék közben átrendeződtek. Elutasította a "mindenki ott álljon, ahol a táblán vagy a rajzon szerepel" elvet. Nem játékrendszerben, hanem komplex rendszerben gondolkodott, amihez megadta a keretet, de elvárta, hogy a játékos döntsön benne szabadon. Ellenkező esetben, lassú és kiszámítható lesz a futball, ami kiöli a természetes mozgásokat.

Kubala találta ki a mára oly divatossá vált "első érintés" kifejezést is. Ő ezalatt technikát értett, melynek alapja az első labdaérintés. Szerinte a labdának már az első érintésnél is irányítottnak kell lennie, erre sok egyérintős és cseles játékot játszatott szűk területben, különböző célokkal. Ezeket a mozdulatokat egyéni edzésein is rendszeresen alkalmazta.

Tanította a szülő partner, nem ellenség elvet. Nem eltaszította őket a pályától, hanem rendszeres személyes beszélgetéseket tartott velük, melyben elmagyarázta, hogy miben kell segíteni a gyereket otthon, hogy tovább tudjon fejlődni, vagy mivel nem szabad túlterhelni. Kiemelte, hogy szülő ne helyezzen nagy nyomást a játékosra, ne "projekt" legyen, hanem a fejlődés. Ezért több tehetséges gyereket szándékosan lassabban épített fel, még akkor is, ha a szülők gyors sikert akartak. Egyik leghíresebb mondása: 

A legnagyobb tehetségek nem az ellenféltől, hanem a saját szüleik elvárásaitól törnek meg."

Kubala újított a fiatal játékosok beépítésével is a felnőtt, profi világba. Sose azt nézte, hány éves a játékos, hanem hogy kész-e a felnőtt labdarúgásra. Feleslegesnek tartotta a fix életkori lépcsőt. Először edzésen figyelte meg a gyereket, a saját, megszokott közegébe. Ezután edzésen a felnőttek között, ahol elsődleges szempontként nézte, mennyire bírja az iramot, nem ijed-e meg és mer-e felelősséget vállalni? Ha ezeken mind megfelelt, ezután kezdte beépíteni a csapatba is kupa,- vagy kisebb tétű bajnoki meccsen. 

Nála akár évekig is "félúton" lehetett lenni és edzeni a nagyokkal, ifiben, vagy a tartalékban.

Ez biztosította, hogy amikor tényleg bekerül, ne törje meg a nyomás és ne idegenként mozogjon a felnőttek között. Játékosai nem féltek alatta hibázni, mert tudták, hogy nem a hibát bünteti, hanem a gyávaságot. Számára egy technikailag kiváló fiatal többet ért, mint egy fizikailag erős, de labdabiztosság nélküli játékos. Pontos, szakmai visszajelzést adott játékosának és soha nem kritizálta őket a sajtóban.

1992-ben a szakmai iránymutatásra kapott felkérést a spanyol olimpiai válogatott élén, segítve ezzel az Európa-bajnok Jesús María Pereda munkáját, aki akkoriban Spanyolország utánpótlás csapataiért is felelt. A házi olimpiát végül soha nem látott különbséggel, a döntőig gólt sem kapva, 16:2-es gólaránnyal megnyerték. Ebben a csapatban, olyan játékosok futballoztak alatta, akik később több csapattal is BL-győztes vezetőedzők lettek, mint Pep Guardiola, vagy Luis Enrique, de játszott az a Kiko is, aki az Atletico Madridban szerepelt 221 mérkőzésen át. Később 

Guardiola mondta róla egy interjúban, hogy Kubala a labdarúgás egyik nagy újítója volt.

Kubalát a barcelonai drukkerek megválasztottak a XX.század legjobb Barca játékosának, megelőzve Johann Cruyffot és Diego Maradonat is. 2009-ben a stadion előtt leleplezték, Kubala László két méteres szobrát, több mint húszezer ember előtt. Joan Laporta, a Barcelona minden idők legsikeresebb klubvezetője szerint:

"Nélküle nem érthető a Barca történet."

Cikkemmel tisztelgek munkássága előtt, mert méltatlanul kevés szó esik róla itthon, még mindig, 2025-ben is. Mint a labdarúgás és az edzőképzés egyik világhírű újítójáról, szomorú, hogy a magyar edzőképzésen egyszer sem hallottam a nevét. Kiemelem Varró Krisztiánt, aki könyvével próbálta pótolni ezt a hiányt, de megemlíteném a Magyarok a Barcáért című film készítőit is és azt a kevés erőfeszítést, akik próbálják kitölteni ezt az óriási űrt Magyarországon. Azt gondolom, hogy nem csak néhány ember feladata lenne jobban ápolni azt, ami a miénk.

*kérlek, a forrás megjelölésével terjeszd.

Mátyás Richárd, 2025.12.07.