Labdarúgás és a Futsal kapcsolata

Tóth Alex rekordigazolása a NB1-ből és a magyar futsal-válogatott rekordot jelentő Európa-bajnoki szereplésétől, egy igazán aktuális téma. De, mi is az a futsal és tényleg segíthet egy nagy pályára készülő játékosnak? Ennek jártam utána, mint labdarúgó,- és futsal edző.

Ferenczi Attila több könyvében kitért arra, hogy a régi magyar grund, a modern futsal játék megfelelője. Értette ezalatt a futsal labdát(rongylabda) a szűkített játékterületet (futsal pálya) és a kis létszámú játékokat(grund) az állandóan változó játékhelyzettel. Én a mai napig hallok olyan vezetői,- vagy edzői véleményeket, hogy "ők nagy pályára készítenek játékosokat és nem futsaloznak" vagy "4 mezőnyjátékossal mégis mit lehet kezdeni" de gyerekként olyannal is találkoztam, hogy "beszűkülhet tőle a játékos látószöge" és hasonló klisék, melyek mára már abszolút megdőltek. Nézzünk, néhány magyar példát:

Nagy Ádámot gyerekként elküldte egy magyar akadémia, majd a futsal visszahozta és egészen a nagy pályás válogatottságig vitte. Még aktuálisabb példa Tóth Alex, aki hosszú éveket töltött futsalban, most pedig egy nagy pályás, Premier Ligás csapat átigazolja, rekord összegért a NB1-ből. Lássuk, mit mond az ő egykori edzője, Kasza János? (forrás: index.hu)

Alex szülei úgy gondolták, kell az a plusz finom mozgás, az a plusz technikai képzés, amit a sok érintésszámmal a futsal biztosítani tud.

Ezt sokan nagy pályán is félreértelmezik, megelégednek a játékhelyzeten kívüli, sok érintésszámú feladattal. A futsalban játékhelyzetBEN történő döntéshozatalt és játékszituációBAN való gondolkodást használ a játékos, vagyis jóval nagyobb hatást ér vele el. Ilyenkor ugyanis, érzelmileg megterhelőbb, szorongatott játékhelyzetekben kell megoldást találnia, játszania társsal és ellenféllel EGYÜTT. Ezekről a döntési mechanizmusokról hosszasan lehetne beszélni, egy cikk nem elég a pontos levezetéséhez, ezt már megtette és kidolgozta helyettünk Sisa Tibor, a Döntésképesség és Kreativitást című, két részes könyvében is.

Mielőtt a nemzetközi példákra rátérnék, maradjunk még Tóth Alex példájánál, mégis 12 millió euróért lett értékesítve Magyarországról. Egy másik futsal edzője, Lámpi Tibor nyilatkozta róla: (forrás:index.hu)

"Azt, hogy kiemelkedett volna a mezőnyből, a szó szoros értelmében nem mondhatjuk, mert az átlagnál picit inkább alacsonyabb volt. Ami viszont azonnal feltűnt, az az, hogy sohasem a labdát nézte, a feje mindig fenn volt és a társakat figyelte...A játékolvasási képességét remekül kiegészítette, hogy az észleléstől a döntésig eltelt idő mindig is minimális volt nála. Sokszor megkaptam a kritikát, azt a gyereket, aki ennyire érzi a kaput, a támadások ütemét, nem lenne szabad futsalban sem utolsó emberként játszatni. De azt gondoltam, sokkal jobban kamatoztathatja az erősségeit, ha átlátja az egész pályát. Emellé nyilván megvolt a szükséges technikai tudása." Azt hiszem, ezzel meg is döntötte a "beszűkült látótér" frázist.

Kis kutatást végeztem Szoboszlai Dominik kapcsán is, hiszen a Főnix, mint nevelőegyesülete, szintén magas fokú technikai képzést és rengeteg játékBAN történő helyzetet modellez, minden edzésen. Nincs labda nélküli melegítés, sem száraz futások. Mára már MINDEN korosztályban futsaloztatják a játékosokat, Vinkboys-Főnix Fehérvár néven. A válogatott játékosaik megszámolására már nem lenne elég a két kéz, pedig nem akadémia, sőt, még csak nem is tehetségközpontról beszélünk, hogy a nulla pro licensz-szel rendelkező edzői stábot ki ne hagyjam. Dominikék tehát más jellegű képzést kaptak, mint az előírtak, csak néhány név az egykori csapattársai közül:

Bolla Bendegúz (felnőtt válogatott) Hinora Kristóf (ma NB1-Paks) Dencinger Norbert (ma NB2-Csákvár) Varga Luca (NB1-ig vitte) Szoboszlai Dominik. (ma a válogatott csapatkapitánya)

Volt edzőkollégám, Palotai Nándor (Isten nyugosztalja!) akivel hasonló képzés mentén -egykori szakmai vezetőnkkel is szembe menve- hittünk a saját tapasztalatainkban és futsal-jellegű képzést végeztünk a NB2-es utánpótlás, nagy pályás csapatunknál. Írtam mérkőzésről mérkőzésre a visszatámadások hatékonyságát, melyből az egyik idény statisztikáját bemásolom diagrammon:

Jól láthatóan azzal, hogy nem játszattunk "magyar cicát" amiben nincs és nem is kell visszatámadni, és elhagytuk a bójáról bójára történő passzokat -beleillesztve azokat játékhelyzetbe- mennyivel nagyobb hatást értünk el, idővel. Nálunk minden percben volt visszatámadási feladata az adott csapatnak. Manapság, mindenki az átmenetek fontosságáról beszél, a futsalban pedig ugyanannyi idő alatt, jóval többet lejátszanak a csapatok, mint nagy pályán és jóval több gólról is beszélhetünk egy mérkőzés során is, ami fejlődésben lévő gyereknek óriási önbizalmat adhat. Két közös könyvünkkel (sajnos magam kellett befejezzem őket) e-book kiadványban is foglalkozom e képzéssel: A labdabirtoklás, mint a legfontosabb utánpótlás képzési eszköz, és a Komplex edzésmódszer.

Megkerestem Tatai József, Veszprém egykori NB-s labdarúgóját, aki majdnem öt éven át űzte párhuzamosan a kis pályát és a nagy pályát, később pedig a futsal nb1-ben lett többszörös gólkirály, sokszoros válogatott. Tartottunk már közös edzést is gyerekeknek, az ő véleménye a témáról:

"Én 28 lettem, amikor csak a futsal lett, de mindig is szerettem, könnyen alkalmazkodtam. Szerintem jó lenne, ha beépülne a nagy pályás labdarúgó edzések közé, vagy mellé. De, amint látom, ez nem működik. Személy szerint, sokkal több játékost várnék az akadémiákról. A futsal nem árt, egyetlen játékosnak sem, ellenben rengeteget adhat, mint nekem adott."

Közös labdarúgó edzésünk Tatai József, futsal válogatott játékossal (2019)

Ha körbe nézünk a világban, a világ legjobb és legkreatívabbnak mondott játékosai, egytől egyig a futsalból jönnek. Lionel Messi rendszeresen futsalozott az utcán és egyesületben is, Argentínában. Nem volt kiemelkedő tagdíj, se kapcsolati háttér, még kezdetben a mamája kísérte edzésekre. Arra a fociakadémiára járt, ahol csak labdával, játékhelyzetBEN játszhattak a gyerekek és aminek a megteremtésében egy magyar edző játszott főszerepet, Bánki Elemér. Bánki személyes edzője volt például Diego Maradonának is. Feltételezem, egyszer sem hangzott el az "utolsó emberként ne cselezz, neked most ide kell futni, passzolj/lőjj már" és hasonló szavajárások. Bánki Elemér tanításairól szóló cikkemet itt olvashatod

Nézzük tovább, mit is mondott, a 8 Aranylabdás Messi, a 2012-es FIFA gálán? 

A futsal, ez a nagyszerű játék segített nekem, hogy olyan játékossá váljak, mint ma.

Ha még kutakodunk, az 5 Aranylabdás Cristiano Ronaldot is megtaláljuk, ő is 2012-ben mondta: "Gyerekként mindig a futsalt játszottam Portugáliában. Segítette a lábmunkámat, az improvizációt, és amikor ezt játszottam, mindig szabadnak éreztem magam. E nélkül, nem lennék ilyen szintű játékos, mint ma." A szintén Aranylabdás, Ronaldinho: "Sok mozdulatom a futsalból ered." Carlo Ancelotti, ötszörös BL-győztes edző szerint (2 éves nyilatkozat) "ma a világ legjobb játékosa Vinícius Junior." Ő 6-10 éves korában igazolt futsalos volt Brazíliában, aki így emlékszik vissza rá: (forrás: onefutball.com) "Futsal sokat segített nekem. Ennek köszönhetem, hogy magabiztos vagyok labdával és az 1az1 elleni szituációkban." A Barcelonával BL-győztes Neymar, aki számtalan további díj birtokosa, a Tribuna oldalán: "Futsalnak hatalmas befolyása volt rám, amikor felnőttem. Ez egy dinamikus játék és segített a technikám, a gondolkodási sebességem, a szűk terekben való játékban."

Sokáig lehetne folytatni a sort. Látható, hogy a futsal nem elvesz játékost a nagy pályától, hanem sokkal inkább ad, és nem is akármilyent, ha jól csináljuk. Ellenben csökkentjük a játékos lehetőségeit, ha kihagyjuk a futsal focit a képzésből, ami annak függvényében is nagy hiba, hogy az igazolt játékosokból, később profivá válók száma így is kevesebb, mint 0,5%. (UEFA statisztika)

Érdekesség, hogy a Latin-Amerikai országokban komplex képzésként, a gyerekek a mai napig egyszerre űzik a futsalt (főként talp-technika) a homokfocit (főként levegő-technika) majd ebből kijőve a labdarúgást. Nem véletlen, a nagyon magas fokú technikai képzettségük, játékbeli intelligenciájuk. Amíg volt magyar labdarúgó stílus, addig mi is e mentén képeztünk, nem is akármilyen labdarúgókat. Erről bővebben, a Sebes-féle könyvkritikámban foglalkozok.

Kimondhatjuk, hogy a világ legjobbnak tartott labdarúgói a futsal valamilyen formáját biztosan játszották gyerekként.

Összegzésként, aki önálló sportként gondolkodik a futsalról (mint ma az edzőképzésben van sajnos, leválasztva a labdarúgóedzői képzésről) vagy másik végletként teljesen elveti azt, valójában már alapelvi szinten hátrányban van. Ezért kell alaposan átgondolni, hogy ki az edzőnk és mik az elvárásai. Sok csapatot átvettem futsalra, akik csak ekkor tapasztalták meg, mennyi lehetőség van benne,- későn.

Nem tudom és nem is akarom megérteni azokat a klubokat, akik "B" meg "C" csapatokkal indulnak a futsal bajnokságokban -amolyan le legyen tudva- alapon. Ahogyan, a "3-4 játékos össze-vissza cselezget, ez nem nagy pálya" és hasonló frázisokat sem. Ha nem tudni, hogy 3-4 mezőnyjátékossal mit kezdjünk, akkor mit akarunk 11-el? Tapasztalatom szerint, ha vannak még, akik ezeket az elveket követik, valójában nagy pályára SE készítenek fel megfelelően játékost, már az alapelvi képzés is deficittel történik. Ma már a futsal nélkül, nem lehet magas fokú technikai képzést végezni. Sőt, még tovább víve a gondolatmenetet, az sem mindegy, ahogyan akarjuk játszani, mi a klub és az edzői elvárás ennek mentén, mit akarunk viszontlátni a játék során.

Ha olyan helyen vagyunk, ahol támogatják, sőt, tanulják a futsalt is, akkor érdemes megbecsülni azt a helyet, mert az irány jó!

Mátyás Richárd, 2026.02.09.